A K-vitamin felfedezése egy dán biokémikus, Henrik Dam nevéhez fűződik. A felfedezést követő évtizedben Dr. Weston Prince felfedezte a K-vitamin egyik típusát, melyet ő X-aktivátornak nevezett el. Az ezt követő években szintén egyéb, a K-vitaminok közé sorolható anyagokat ismertek meg a tudósok, melyeket összegezve K-családnak (K-family) neveztek el.
A K-vitamin család első tagjának felfedezése
Henrik Dam biokémikus az 1930-as években a csirkék szterolanyagcseréjén végzett kísérletei kapcsán fedezte fel a K-vitaminok egészséges hemosztázisban (azon élettani folyamatok összessége, melyek képesek megállítani a vérzést) való szerepét. Az egyoldalú diétán tartott csirkék szervezetének véralvadási képessége erőteljesen csökkent, vérzékenységük megnőtt - miután azonban étrendjükhöz sertésmájat, lucernát, káposzta és spenótot adtak, felborult hemosztázisuk helyreállt. Ez a felismerés vezetett a K-vitamin felfedezéséhez. Dam felfedezéséért Nobel-díjat kapott.
A K-vitamin család
K1- és K2-vitamin
A további, K-vitaminok közé besorolt anyagok két csoportra osztották: a K1-vitamint (filokonin - lt. filum = levél) növényi, illetve állati eredetű tápanyagokon keresztül (zöld leveles zöldségek, máj) visszük be szervezetünkbe, míg a K2-vitamint (menakinon) bélbaktériumaink állítják elő*.
A K2-vitamin különböző formáit összegezve menakinonoknak nevezzük, legfontosabb forrásuk a szójabab, a fermentált sajt, a tojás és a különböző húsfélék. A K2-vitaminok fontos szerepet játszanak a csontsűrűség megőrzésében, továbbá a szív- és érrendszer egészségének ápolásában.
K3-vitamin, a (részben) betiltott anyag
A K-vitaminok bemutatása során érdemes megemlíteni a a menadionként ismert K3-vitamint is, mely a K-vitamin egy átmeneti formája. A K2-vitaminhoz hasonlóan nem élelmi forrásokon keresztül juthatunk hozzá, hanem a bélrendszeri folyamatok során jön létre - a K1- és K2-vitaminok szervezetben való hasznosulásuk során átmenetileg K3-vitamin formává alakulnak át. Mesterséges úton történő emberi szervezetbe juttatása nem engedélyezett toxikus mellékhatása miatt, szabad azonban állati táplálékhoz hozzáadni.
